A Transfer Factor felfedezése a legizgalmasabb dolog, ami az utóbbi évtizedekben az immunológiai kutatások területén történt és paradigmaváltást hozott az egészségfenntartás és a gyógymódok megközelítésében.

A Transfer Factorok piciny, immunüzeneteket szállító molekulák, amelyek magasabbrendű szervekben termelődnek. Szerepük, hogy az immunrendszer sejtjei között immunológiai ismertetőjeleket közvetítsenek, és ezáltal segítsenek a még tanulatlan sejteknek ismereteket átadni a jelenlévő és a potenciális veszélyekről.

Tudjuk, hogy immunrendszerünk közvetlenül befolyásolja egészségi állapotunkat. Feladata egyrészt az idegen anyagok, mint pl. egy baktérium vagy vírus felismerése és az ezekre való emlékezés, másrészt válaszadás a betolakodók megjelenésére. Az immunrendszer kiegyensúlyozottságának és egészségének központi szerepe van a fertőzésekkel szembeni védekezésben.

Az új kutatások felfedezték azt a természetes hatóanyagot, ami potenciálisan életeket menthet, emberek tucatjainak életminőségén javíthat és teljesen természetes segítséget nyújthat a megelőzésben és a gyógyításban. Ennek a viszonylag új hatóanyagnak – amely a colostrumban és más forrásokban is fellelhető – a Transfer Factor nevet adták.

Ez a folyamat úgy indul, hogy az újszülött az édesanyától kapott anyatejben colostrumot is kap. Az anyatej hasznos anyagokban rendkívül gazdag, tápláló élelem. Korábban azt hitték, hogy a colostrum csupán a hagyományos értelemben vett tápanyagokat tartalmazza: zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat, ásványi anyagokat stb. Ezért azt feltételezték, hogy a csecsemőtápszer helyettesítheti a colostrumot, és az ’50-es, ’60-as években ösztönözték is az anyákat, hogy mesterséges úton táplálják gyermekeiket. Ennek következtében gyorsan nőtt a gyermekkori allergiás megbetegedések száma és romlott a gyermekek általános egészségi állapota is.

Már tudjuk, hogy a colostrum sokkal több, mint csupán táplálék. Mielőtt a baba megszületik, a terhes nő teste egy természetes immunizáló koktélt állít elő, ami belekerül a csecsemőnek juttatott colostrumba. Ez a koktél immunglobinokat, azaz nagy, fajspecifikus immunrendszeri fehérjéket is tartalmaz, vagyis ezek az antitestek csak abban a típusú szervezetben fejtik ki hahatásukat, amelyik előállította őket. Ebből következik az is, hogy pl. a szarvasmarhák antitestei csak a kis borjú immunrendszerében működnek, az emberi immunrendszerben nem. Valójában ezek az immunglobinok más fajokban allergiás reakciókat válthatnak és váltanak is ki, a legtöbb emberi tehéntej-allergiának is ez az oka.

Csak nemrégen jöttek rá arra, hogy a colostrum nemcsak antitesteket, hanem más immunrendszeri hírvivő molekulákat is tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak a Transfer Factorok, melyek nem idéznek elő allergiás reakciókat és nem is fajspecifikusak. Ez azt jelenti, hogy a tehenek colostrumából származó Transfer Factorok ugyanolyan hatékonyan működnek pl. a csirkékben és az emberekben is, mint ahogy azt egy másik tehénben tennék. Ez az izgalmas képesség, amely forradalmasíthatja a gyógyítást, a következő megállapítást vonja maga után: „A Transfer Factor nagyon fontos szerepet játszhat a modern orvostudományban, amelynek az AIDS-től az eboláig, újabb vírusokkal vagy éppen régebbi kórképek, pl. a tuberkolózis újra felbukkanásával kell sürgősen szembeszállni.”

A Transfer Factort sikeresen alkalmazták a következő betegségek terápiájában:

• vírusos fertőzések
• élősködők okozta megbetegedések
• autoimmun betegségek mycobaktérium-fertőzés
• gombás fertőzések
• rosszindulatú betegségek
• idegrendszeri problémák
• bakteriális eredetű fertőzések

Dr. H. Sherwood Lawrence jött rá a tuberkolózis tanulmányozása során, hogy egy donor immunválasza a fehérvérsejt-kivonatának a fogadó szervezetbe való beinjektálásával áthelyezhető. Azt feltételezte, hogy a kivonat tartalmaz egy olyan faktort, amely képes a donor immunitását a fogadó szervezetbe átszállítani. Lawrence doktor ezt az anyagot nevezte el Transfer Factornak, és ma már a tudósok is ezt az elnevezést használják.

A Transfer Factorok tartalmazzák mind az indukáló/segítő (Indukáló Faktor), mind az elnyomó összetevőket (Elnyomó Faktor). Az Indukáló Faktor a Transfer Factor összetevője, amely átviszi a már érett immunválaszt a donorról a fogadó szervezetbe. Kimutatták, hogy a Transfer Factor 24 órán belül képes immunválaszt kiváltani. Mindazonáltal egy túlaktív immunválasz az ártalmatlan tényezőkkel, pl. egyes pollenekkel vagy a saját sejtjeinkkel szemben nem egészséges. Ilyen esetben az Elnyomó Faktor segít a túlaktivitás elnyomásával kontrollálni az allergiákat és elkerülni az autoimmun betegségeket. Az Indukáló és az Elnyomó Faktor ily módon vesz részt az immunszabályozó rendszerben, egyensúlyban tartva a szervezet védekező képességét.

Az antibiotikumokra leginkább úgy tekintenek, mint az orvostudomány történetének egyik legnagyobb előrelépésére. Mégis, sok baktérium mikrobaellenes hatóanyagokkal szembeni ellenállásának kialakulása globális problémává vált. Az antibiotikum-tolerancia a világszerte terjedő betegségek kezelésének meghiúsításával fenyeget. Az elmúlt néhány évben publikációk százai figyelmeztettek új, antibiotikumokra rezisztens mikroorganizmus-törzsek felbukkanásának veszélyére.

Az antibiotikumoknak való ellenállásra jóformán minden betegség-kategóriában létezik példa. Az alábbi listán olyan kórokozókat (betegséget okozó mikroorganizmusokat) sorolunk fel, melyek már kialakítottak antibiotikum-rezisztens törzseket:

• Streptococcus pneumoniae
• Streptococcus A csoprotja
• Enterococcusok
• Staphylococcusok
• Enteric bacillusok
• Haemophilus influenzae
• Neisseria gonorrhoeae
• Neisseria meningitidis
• Pneumococcus
• Meningococcus-fertőzések
• Escherichia coli mutációja
• Mycobacterium tuberculosis
• Plasmodium
• Trichomonas
• Candida albicans

Igaz, hogy az antibiotikumok bevezetése a fertőző betegségek kezelésének egy új területét jelentette, de az ezt követő évek során az antibiotikumok szelektív nyomására adott evolúciós válasz a majdnem minden eddig ismert antibiotikummal szemben rezisztens mikroorganizmusok kialakulását eredményezte. Néhány esetben bizonyos fertőzések mikrobaellenes gyógyszerekkel tulajdonképpen kezelhetetlenné váltak.

A standard Transfer Factor készítmények a transfer factorokat kiegyensúlyozott arányban tartalmazzák, anélkül, hogy valamelyik típus dominálna. Még a specifikus Transfer Factor sem teljes mértékben „specifikus”, abban az értelemben, hogy az is inkább egy változatos módon felhasználható készítmény, amelyben van egy csoport domináns, célirányos Transfer Factor. Az általános készítmény használata jól bevált a megelőzések során. Az AIDS vagy csak a megfázás esetében is leginkább azt figyelték meg, hogy nem az elsődleges fertőzések a veszélyesek, hanem a másodlagos, a korábban kialakult állapotot kihasználó fertőzések, amelyek gyengítik és pusztítják az immunrendszert.

Eddigi alkalmazási területek

• Szívbetegségek,
• ízületi betegségek,
• elhízás,
• kezelések mellékhatása,
• vírusos megbetegedések,
• herpesz,
• krónikus fáradtság,
• Epstein-Barr vírus,
• Cytomegalovírus,
• hepatitis,
• Aids,
• gombás betegségek,
• Mycobaktériumok (lepra, tuberkulózis,
• tüdőgyulladás),
• baktériumok (szalmonella, paraziták),
• rosszindulatú daganatok,
• autoimmun betegségek,
• idegrendszeri megbetegedések,
• reumás ízületi gyulladás,
• fiatalkori cukorbetegség,
• dermatitis,
• ekcéma,
• autizmus,
• Alzheimer-kór,
• epilepszia,
• Sclerosis Multiplex.