A pajzsmirigy ( glandula thyroidea ) a gége és légcső felső részének két oldalán elhelyezkedő, pillangó alakú, lebenyes szerkezetű mirigy. A jobb és bal oldali mirigylebenyt a gégefő magasságában a középlebeny köti össze. Két szélső oldala a nyaki verőér és nyaki visszér hüvelyével érintkezik. A tömött tapintatú, dudoros felszínű mirigyállományt kötőszövetes tok fogja körül. A pajzsmirigy szövetét kötőszövetes sövények tagolják kisebb - nagyobb, szabálytalan alakú egységekre, lebenykékre. A szövetállomány alapegysége a pajzsmirigytüsző. A pajzsmirigy-tüszőt felépítő köbhámsejtek viszkózus, jódozott fehérjét tartalmazó anyagot termelnek, amely hólyagszerű képződménnyé alakítja a pajzsmirigytüszőt. A pajzsmirigy működését serkentő hipofízishormon, a thyreoid stimuláló hormon (TSH) hatására a tireoglobulinból tiroxin-hormon képződik. A tireoglobin-tiroxin átalakulás folyamata mindmáig nem teljesen ismert. A hajszálerekkel sűrűn átszőtt pajzsmirigy érellátása igen jó.  A pajzsmirigy jódtartalmú trijódtironin (T3) és tiroxin (T4) hormont termel.

A magas vérnyomás kialakulását annak a szabályozó rendszernek a hibája okozza, amely a vérnyomást vezérli az artériákban. A vérnyomás a szervezet terheltségének és a napszaknak megfelelően változik, így flexibilisnek kell lennie.

Ez a szabályozó apparátus többségében idegközpontokból áll, melyek megtalalhatók mind az aortában úgy a megnyúlt agyban és más idegi struktúrákban egyaránt. Ilyen utóbbi például a vegetatív idegrendszer is. Az említett vegetatív idegrendszert az a mellekvesevelő befolyásoija, amely katecholaminokat termel. A katecholaminok gyakorolnak hatást azokra a szálakra, melyek vagy tágítjak, vagy szűkítik az artériákat.